„Bitóval ellentétben én nagyjából másfél éve tudtam, hogy a dolog reménytelen – de Bitóval együtt tisztességtelennek, árulásnak tekintettem volna a baloldal lefegyverzésére szólítani. A vereség vagy győzelem se Mesterházyn, se Bajnain nem múlott. Gyurcsány Ferencen még kevésbé. Figyelemreméltó, hogy amíg Bajnai Gordon a Haza és Haladás Alapítvány elnökeként lépett fel, magasabb volt a támogatottsága, mint ezt követően, amikor az Együtt-Milla miniszterelnökjelöltjeként lépett színre.
Nem tagadom, hogy a Gyurcsány Ferenc személye elleni offenzívát, amelyhez az MSZP vezető politikusai mellett az Együtt-PM egyes politikusjelöltjei is csatlakoztak, személyes sértésként éltem meg. Ez a hadjárat ugyanis nemcsak Gyurcsányt kívánta megsemmisíteni, hanem mindazokat, akik a nézeteit részben vagy egészben osztják. Most, visszatekintve, tényleg azon múlt a siker, hogy Gyurcsány indul-e?
Egy szó, mint száz: a baloldal nem érdemelte meg a sikert. Nem volt hihető, vonzó ajánlata az ország gondjaira, másfél évig egymásra mutogató gyűlöletkampányt szervezett saját oldala ellen. Ilyen körülmények között esélye sem lehetett a győzelemre. Arról már nem is szólva, hogy kevesen hitték képesnek a kormányzásra.
Ha a választás valóban Bajnai és Mesterházy között dőlt volna el, én is Bajnait választom. De ilyen választási helyzet nem volt!”